A legjobb gyógyír a magányra – ha éppen lélektárs nélkül tengődünk – ha baráti segítséget nyújtunk valakinek. Aki egyedül él, börtönben rostokol, idős vagy beteg, de oltalmunkba vehetünk egy gyermeket is. Gondolj bele, ha süteményt sütsz, és viszel át belőle a szomszédban lakó idős bácsinak, mekkora örömöt fogsz okozni. Ha magányos vagy, mert nem találod a lélektársad, vagy elhagytak, még egy mosoly vagy kedves szó is segíthet, hogy sajgó sebeink fájdalma enyhüljön.
Ha önként is választottad az egyedüllétet, az időnként rád törő magány mindenképpen csüggesztő lehet.
Mit tehetsz, amíg a lélektársra vágysz?
Próbáld meg a nap legnagyobb részét a házon kívül töltened, ha nem tudsz elmenni, beszélgess mobilon, írj email-t az ismerőseidnek. Nincsen kinek írjál? Nem csak lélektársad nincs, hanem barátaid sem?
Ebben az esetben mit szólnál hozzá, ha magadhoz vennél egy háziállatot? Rengeteg kóbor cica, kutya és tengerimalac vár gazdira a világban, és ha közben észben tartod, hogy az emberi kapcsolatok helyettesítésére szolgálnak, sokat segítenének a magányodon.
Amíg a lélektársadat keresed, ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a depresszió. Ha úgy érzed, nem tudsz felelősséget vállalni egy háziállatért, az is sokat segíthet, ha anyagi juttatásért cserébe kutyát sétáltatsz, vagy valamilyen háziállatra vigyázol.
Lehet, hogy nem vagy állatbarát, ez esetben a gyerekfelügyelet is szóba jöhet. Aki nincs rászorulva a pénzre, annak önkéntes munkát ajánlanék, például a helyi hajléktalan szállón.
Amíg nem találod a lélektársad, addig is érdemes belemerülnöd mások szolgálatába. Egyrészt eltereli a figyelmedet, másrészt szélesedik a látóköröd, több barátra tehetsz szert, átformálódik az életed, és a végén megtalálhatod a nagy őt is.
Üdv: Freya jósnő