Lehet, hogy már sok minden meg adatott a számodra. Olyan helyen élsz, amire vágytál, azt az autót vezeted, amit mindig is szerettél volna. A családkép, amire kislányként vágytál megvalósult; gyerekek, szerető férj, barátnők, jó munkahely. De valahogy mégis hiányzik valami... mint Sziddhátra királyfi életéből... aki a gondtalan, pompás életét felcserélte egy nehéz, sokszor gyötrelemmel járó életútra, hogy végül Buddhává váljon.
Persze pont az ellentéte is igaz lehet... nem történik veled semmi jó, romlott párkapcsolat, munkahelyi gondok őrlik fel az életed, és a céltalanság sodor a spirituális út felé. Mert arról sok jót olvastál, hallottál, meg a pozitív energiaáramlás, és a szomszédasszonynak is jó volt a reiki tanfolyam.
Talán vásároltál is spirituális könyveket, elmentél valami önismereti tanfolyamra, jársz kineziológushoz, de az igazi áttörés várat magára.
Miért?
Ha ténylegesen már ebben az életedben az ezoteria szűk ösvényére akarsz lépni, annak elengedhetetlen előfeltétele, amit sehol nem említenek meg; az erkölcs és a saját hitrendszer.
Az erkölcs a helyes és helytelen dolgok megkülönböztetését jelenti. Nemcsak a társadalmi normák, hanem a saját hitednek megfelelően is.
Ha szem előtt tudod tartani, hogy mások tulajdonát ne kívánd, ne hazudozz, és úgy élj, ahogy a becsületed diktálja, máris ráléptél a szűk ösvényre. Ez az első lépcsőfok. Ha ezekben megmérettél és könnyűnek találtattál, akkor újra neki kell veselkedned. Ha szilárdan állnak az erkölcsi bástyáid, onnantól lehet és kell önismerettel, énképfejlesztéssel foglalkozni.
Nem állhatsz neki radiesztéziát tanulni, amíg a szomszéd házára irigykedsz, hazudozol a barátaidnak, vagy félre lépegetsz a házasságodban, vagy gyermekeidet materiálisan neveled.
Tehát a legelső lépés az erkölcsi elvek lefektetése és betartása. A következő a hitélet, amiről legközelebb fogok írni.
Üdv: Freya jósnő